*Louis szemszöge*
Már több, mint 20 perc telt el, és Harry még mindig nem jött le. Mi tart ilyen sokáig? A fogaim vacogni kezdenek a téli késő estének köszönhetően. Szerencsére nem havazott, különben már hipotermiám lenne. Összeteszem a kezeimet a szám elé és rálehelek, így próbálva melegen tartani saját magamat. Csupán ugyanaz a fekete felső és fekete farmer van rajtam, ami korábban is. Harry nem adott rá esélyt, hogy hazamehessek átöltözni.
Egy óra eltelt és Harry még mindig nem jött le. Feladom. Valószínűleg elaludt, vagy az anyukájával beszél, vagy mit tudjam én. A ház körül sétálgatok és látom, hogy Harry autója eltűnt. Itt hagyott? Egy órája kint fagyoskodok, és egyszerűen csak itt hagyott? Pont, mikor kezdem azt hinni, hogy megenyhült egy picit és kezd kedvesebb lenni hozzám, megcáfol. Elindulok hazafelé, még ha nem is tudom, hogy merre megyek. A kezemet a farzsebembe dugom, gondolván, hogy ott a telefonom, ahol mindig lenni szokott. Ezúttal nincs ott. Francba. Elég sötét van idekint, a hidegről nem is beszélve. Szó szerint tetőtől talpig átfagytam. Nem érne meglepetésként, ha marhára lebetegednék a héten.
Úgy érzem, hogy órák óta sétálgatok, habár tudom, hogy ez nem teljesen így van. Próbálok ismerős utcákat keresni, amelyek talán elvezetnek haza, de ötletem sincs merre lehetek. Egyáltalán nem érzem a lábaimat, a kezeimet, és az orromat sem. A légzés egyre nehezebb, de nincs nálam az inhalátorom. Megpihenek egy buszmegálló padján, hogy egy kicsit összekapjam magam. Miután pár perce már ott ülök, egyszer csak látok pár sötét alakot felém közeledni. Nem szeretnék kockáztatni és verekedni velük, úgyhogy elkezdek az ellenkező irányba sétálni. Ahogyan sétálok, látom az egyre közeledő árnyékukat szorosan mögöttem. A légzésem egyre nehezebb és nehezebb lesz: Nem tudom mennyit bírok még.
*Harry szemszöge*
Kirohanok a ház előtti felhajtóhoz, de a kocsim sehol. Visszafutok a házhoz, ahonnan anya a bejárati ajtóból tekint rám.
- Beparkoltam a garázsba, hogy reggel ne kelljen felmelegítened a kocsit indulás előtt.
Eltelik pár tizedmásodperc mire felfogom amit mondott, majd rohanok a garázs felé és beugrok a kocsiba. Elindítom a kocsit, de nem várom meg amíg a motor felmelegszik, helyette gyorsan kitolatok a garázsból. A szívem mérhetetlenül dobog. Érzem, ahogy a gyomrom minden egyes üres utcánál még jobban görcsbe rándul ahol nem látom Louist. Biztosan a lehető legrosszabbat gondolja most rólam, picsába. Minden alkalommal ha jóvá szeretnék tenni valamit, valami biztosan közbe jön és elbasz mindent.
Egy ideig csak járkálok az utcákon anélkül, hogy látnám Louist. Miért nekem kell, hogy rosszfiúnak tűnjek? Már körbejártam az utcák nagy részét a környéken és még mindig ne találom őt. Már fel szeretném adni, de nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy miattam történt vele valami.
Egy közlekedési lámpához érek, ahonnan látni pár alakot a fények mentén. Nem csinálok belőle nagy ügyet, mivel három alakot látok és nem egyet. Nem Louisét. Végigértem ezen az utcán is de semmi. Az ösztöneim azt súgják, hogy menjek vissza az utolsó utca felé amit még nem ellenőriztem. Rátaposok a gázra.
*Louis szemszöge*
Egyre jobban fáradok. Ezen a ponton már nem hazaérni szeretnék. Már 10 háztömb óta az engem követő alakokat próbálom lerázni. Tudom, hogy mind srácok - a mély duruzsolásukből ítélve. Annyira ideges vagyok, egyszerűen csak fel szeretném adni. Megállok. Az engem követő lépések is abbamaradnak.
- Tomlinson, hát megint találkoztunk - hallom mögülem. Felismerem a mély hangot, de nem tudom pontosan megállapítani, hogy kihez tartozhat. Hallom ahogy az egyikük közeledik felém, de megállnak abban a pillanatban, ahogyan egy fény előbukkan az utca végéből. A kocsi kerekei furcsa hangot adnak ki ahogy csúszkálnak a jeges, kaviccsal szórt úton. Harry az. Amint meglátom az arcát, úgy érzem újra tudok lélegezni, ugyanakkor pedig a szart is ki szeretném ütni belőle.
- Ugorj be! - kiabálja a lehúzott ablakon át. Leküzdöm a belső késztetést, miszerint utasítsam vissza az ajánlatot, de most nincs idő makacskodni. Beszállok az autóba és elhajtunk mielőtt láthatnám, hogy kik voltak mögöttem.
- Ez nem az Styles! - ezek voltak az utolsó szavak amiket hallottunk.
Harry felé fordulok, a szemei pirosak és duzzadtak. Sírt volna?
- Bántottak téged? - kérdezte őrjöngve.
- Nem. Te jól vagy? - kérdezem. Nekem kellene itt a kérdéseket feltennem.
- Miattam ne aggódj - a kezét az enyém felé közelíti, de a keze hirtelen megrándul amikor hozzáér az enyémhez - Te megfagytál!
Lehúzódik az út szélére, leveszi a fekete kabátját és a kezembe nyomja.
- Vedd fel - parancsolja. azt teszem amit mond.
- Nézd Louis, sajnálom, anya lehívott és teljesen kiment a fejemből...
Eleinte figyelek rá, de a kék és piros fények láttán, amelyek megvilágítják a következő utcát, nehéz rá figyelni akármit is mond.
- .... és ezért felejtettem el. Több, mint egy órán át kerestelek és- Louis, figyelsz rám?
Nem merek ránézni.
- Nézd. - mutatok a fények felé, nem teljesen tiszta, hogy honnan jöhet. Ahogy közeledünk, egyértelműbb lesz.
- Mit csinálnak a zsaruk a házunk előtt? - kérdezem Harryt. Végre ránézek, de elfordul. Újra megkérdezem, de nem válaszol.
Azért néha nézzetek fel, hátha lesz új rész a napokban. ;)
Ne felejtsetek el kommentelni, feliratkozni, visszajelezni.
Love, xlx
